Adójogi melléfogások: a 2009. évi 34. sürgősségi kormányrendelet

Mellékelve a 2009. évi 34. sürgősségi kormányrendeletnek az Adótörvénykönyv módosítására vonatkozó rendelkezései. A sok vitából néhány következtetés levonható: a túl sok az értelmezhető, nem kellőképpen világos rendelkezés. Szerintem a szürkén működő kisméretű vállalkozásokat előbb-utóbb meg kellett volna adójogi eszközökkel “támadni”, tehát az elvi cél az akár elfogadható, de sem a módszer (átalányadó), adópolitikai szempontból pedig az időzítés (válság) nem megfelelő. Az ebből a zónából származó bevételekre pedig költségvetési kiigazítást alapozni meglehetősen nagy merészség… Az újra tűzoltásszerű módosítás kizár minden adótervezési lehetőséget, ami nyilván sérti a jogbiztonságot.

 

Ordonanţă de urgenţă nr. 34/2009 cu privire la rectificarea bugetară pe anul 2009 şi reglementarea unor măsuri financiar-fiscale

 

 

    Luând în considerare actualul context internaţional, principalele caracteristici ale politicii bugetare în perioada următoare, care vor fi subordonate obiectivelor de susţinere a creşterii economice şi de reducere a inflaţiei şi atingerii unui deficit bugetar la un nivel corelat cu obiectivele macroeconomice, 

    având în vedere opiniile şi recomandările Comisiei Europene şi ale organismelor financiare internaţionale, referitoare la reducerea cheltuielilor bugetare în sensul diminuării cheltuielilor curente de administrare şi alocarea cu prioritate a resurselor către proiecte cu efect multiplicator în economie care reprezintă principalul mijloc de limitare a ritmului de scădere economică şi de compensare parţială a reducerii activităţii din sectorul privat, 

    pentru păstrarea echilibrelor bugetare sunt necesare unele măsuri menite să reducă volumul cheltuielilor bugetare la un nivel care să permită respectarea angajamentelor interne şi internaţionale asumate de Guvernul României, inclusiv în ceea ce priveşte nivelul deficitului bugetar. 

    În considerarea faptului că aceste elemente vizează interesul general public şi constituie situaţii de urgenţă şi extraordinare, a căror reglementare nu poate fi amânată, 

    în temeiul art. 115 alin. (4) din Constituţia României, republicată, 

    Guvernul României adoptă prezenta ordonanţă de urgenţă. 

……………………….

Art. 32. – Legea nr. 571/2003 privind Codul fiscal, publicată în Monitorul Oficial al României, Partea I, nr. 927 din 23 decembrie 2003, cu modificările şi completările ulterioare, se modifică şi se completează după cum urmează: 

   1. Articolul 18 se modifică şi va avea următorul cuprins: 

    ”Impozit minim 

    Art. 18. – (1) Contribuabilii care desfăşoară activităţi de natura barurilor de noapte, cluburilor de noapte, discotecilor, cazinourilor sau pariurilor sportive, inclusiv persoanele juridice care realizează aceste venituri în baza unui contract de asociere, şi în cazul cărora impozitul pe profit datorat pentru activităţile prevăzute în acest articol este mai mic decât 5% din veniturile respective sunt obligaţi la plata unui impozit de 5% aplicat acestor venituri înregistrate. 

    (2) Contribuabilii, cu excepţia celor prevăzuţi la alin. (1), la art. 13 lit. c)-e), art. 15 şi 38, în cazul cărora impozitul pe profit este mai mic decât suma impozitului minim pentru tranşa de venituri totale corespunzătoare, prevăzute la alin. (3), sunt obligaţi la plata impozitului la nivelul acestei sume. 

    (3) Pentru aplicarea prevederilor alin. (2), sumele corespunzătoare impozitului minim, stabilite în funcţie de veniturile totale înregistrate la data de 31 decembrie a anului precedent, sunt următoarele: 

 

Venituri totale anuale (lei) Impozit minim anual (lei)        

0-52.000                                               2.200                 

52.001-215.000                                 4.300               

215.001-430.000                             6.500   

430.001-4.300.000                        8.600                 

4.300.001-21.500.000                  11.000         

21.500.001-129.000.000            22.000 

Peste 129.000.001                           43.000 

    (4) Pentru încadrarea în tranşa de venituri totale prevăzută la alin. (3), se iau în calcul veniturile totale, obţinute din orice sursă, înregistrate la data de 31 decembrie a anului precedent, din care se scad: 

    a) veniturile din variaţia stocurilor; 

    b) veniturile din producţia de imobilizări corporale şi necorporale; 

    c) veniturile din exploatare, reprezentând cota-parte a subvenţiilor guvernamentale şi a altor resurse pentru finanţarea investiţiilor; 

    d) veniturile din reducerea sau anularea provizioanelor pentru care nu s-a acordat deducere, conform reglementărilor legale; 

    e) veniturile rezultate din anularea datoriilor şi a majorărilor datorate bugetului statului, care nu au fost cheltuieli deductibile la calculul profitului impozabil, conform reglementărilor legale; 

    f) veniturile realizate din despăgubiri de la societăţile de asigurare; 

    g) veniturile prevăzute la art. 20 lit. d).” 

   2. La articolul 21 alineatul (3), litera n) se modifică şi va avea următorul cuprins: 

    ”n) cheltuielile de funcţionare, întreţinere şi reparaţii, exclusiv cele privind combustibilul, aferente autoturismelor folosite de persoanele cu funcţii de conducere şi de administrare ale persoanei juridice, deductibile limitat la cel mult un singur autoturism aferent fiecărei persoane cu astfel de atribuţii.” 

   3. La articolul 21 alineatul (4), după litera ş) se introduce o nouă literă, litera t), cu următorul cuprins: 

    ”t) în perioada 1 mai 2009-31 decembrie 2010, cheltuielile privind combustibilul pentru vehiculele rutiere motorizate care sunt destinate exclusiv pentru transportul rutier de persoane, cu o greutate maximă autorizată care să nu depăşească 3.500 kg şi care să nu aibă mai mult de 9 scaune de pasageri, incluzând şi scaunul şoferului, aflate în proprietatea sau în folosinţa contribuabilului, cu excepţia situaţiei în care vehiculele se înscriu în oricare dintre următoarele categorii: 

    1. vehiculele utilizate exclusiv pentru: intervenţie, reparaţii, pază şi protecţie, curierat, transport de personal la şi de la locul de desfăşurare a activităţii, precum şi vehiculele special adaptate pentru a fi utilizate drept care de reportaj, vehiculele utilizate de agenţi de vânzări şi de agenţi de recrutare a forţei de muncă; 

    2. vehiculele utilizate pentru transportul de persoane cu plată, inclusiv pentru activitatea de taxi; 

    3. vehiculele utilizate pentru închirierea către alte persoane, inclusiv pentru desfăşurarea activităţii de instruire în cadrul şcolilor de şoferi.” 

   4. La articolul 22, după alineatul (5) se introduce un nou alineat, alineatul (51), cu următorul cuprins: 

    ”(51) Prin excepţie de la prevederile alin. (5), rezervele din reevaluarea mijloacelor fixe, inclusiv a terenurilor, efectuată după data de 1 ianuarie 2004, care sunt deduse la calculul profitului impozabil prin intermediul amortizării fiscale sau al cheltuielilor privind activele cedate şi/sau casate, se impozitează concomitent cu deducerea amortizării fiscale, respectiv la momentul scăderii din gestiune a acestor mijloace fixe, după caz.” 

   5. La articolul 34, alineatele (7) şi (8) se modifică şi vor avea următorul cuprins: 

    ”(7) Prin excepţie de la prevederile alin. (6), contribuabilii prevăzuţi la alin. (1) nou-înfiinţaţi efectuează plăţi anticipate în contul impozitului pe profit la nivelul impozitului minim anual aferent primei tranşe de venituri totale, prevăzută la art. 18 alin. (3), recalculat în mod corespunzător pentru perioada impozabilă respectivă. 

    (8) În cazul contribuabililor care în anul precedent au beneficiat de scutiri de la plata impozitului pe profit, conform legii, iar în anul pentru care se calculează şi se efectuează plăţile anticipate nu mai beneficiază de facilităţile fiscale respective, impozitul pe profit pentru anul precedent, pe baza căruia se determină plăţile anticipate, este impozitul pe profit determinat conform declaraţiei privind impozitul pe profit pentru anul precedent, luându-se în calcul şi impozitul pe profit scutit.” 

   6. La articolul 34, după alineatul (14) se introduc patru noi alineate, alineatele (15)-(18), cu următorul cuprins: 

    ”(15) Pentru anul 2009, contribuabilii prevăzuţi la alin. (1) lit. b) aplică următoarele reguli: 

    a) pentru trimestrul al II-lea se compară impozitul pe profit datorat la sfârşitul trimestrului cu impozitul minim anual, prevăzut la art. 18 alin. (3), recalculat în mod corespunzător pentru perioada 1 mai-30 iunie 2009, prin împărţirea impozitului minim anual la 12 luni şi înmulţirea cu numărul de luni aferent perioadei respective; 

    b) pentru trimestrele al III-lea şi al IV-lea se compară impozitul pe profit datorat la sfârşitul fiecărui trimestru cu impozitul minim anual, prevăzut la art. 18 alin. (3), recalculat în mod corespunzător pentru trimestrul respectiv, prin împărţirea impozitului minim anual la 12 luni şi înmulţirea cu numărul de luni aferent trimestrului respectiv. 

    (16) Pentru anul 2009, contribuabilii prevăzuţi la alin. (1) lit. a) efectuează în continuare plăţile anticipate în contul impozitului pe profit stabilite conform prezentului articol. 

    (17) În situaţia în care contribuabilii prevăzuţi la alin. (1) lit. a) au înregistrat în anul 2008 pierdere fiscală, aceştia efectuează plăţi anticipate în contul impozitului pe profit în sumă de o pătrime din impozitul minim anual, prevăzut la art. 18 alin. (3). 

    (18) Pentru anul 2009, contribuabilii prevăzuţi la alin. (1) lit. a) şi alin. (5), pentru definitivarea impozitului pe profit anual, aplică prevederile art. 18 alin. (2) prin compararea impozitului pe profit datorat la sfârşitul anului fiscal cu impozitul minim anual, prevăzut la art. 18 alin. (3).” 

   7. La articolul 48 alineatul (7), după litera l) se introduce o nouă literă, litera l1), cu următorul cuprins: 

    ”l1) în perioada 1 mai 2009-31 decembrie 2010, cheltuielile privind combustibilul pentru vehiculele rutiere motorizate care sunt destinate exclusiv pentru transportul rutier de persoane, cu o greutate maximă autorizată care să nu depăşească 3.500 kg şi care să nu aibă mai mult de 9 scaune de pasageri, incluzând şi scaunul şoferului, cu excepţia situaţiei în care vehiculele se înscriu în oricare dintre următoarele categorii: 

    1. vehiculele utilizate exclusiv pentru: intervenţie, reparaţii, pază şi protecţie, curierat, transport de personal la şi de la locul de desfăşurare a activităţii, precum şi vehiculele special adaptate pentru a fi utilizate drept care de reportaj, vehiculele utilizate de agenţi de vânzări şi de agenţi de recrutare a forţei de muncă; 

    2. vehiculele utilizate pentru transportul de persoane cu plată, inclusiv pentru activitatea de taxi; 

    3. vehiculele utilizate pentru închirierea către alte persoane, inclusiv pentru desfăşurarea activităţii de instruire în cadrul şcolilor de şoferi.” 

   8. Articolul 107 se modifică şi va avea următorul cuprins: 

    ”Cota de impozitare 

    Art. 107. – (1) Cota de impozitare pe veniturile microîntreprinderilor este: 2% în anul 2007; 2,5% în anul 2008; 3% în anul 2009. 

    (2) În situaţia în care impozitul datorat de microîntreprinderi este mai mic decât impozitul minim anual, prevăzut la art. 18 alin. (3), acestea sunt obligate la plata impozitului la nivelul acestei sume. 

    (3) În aplicarea alin. (2), pentru anul 2009 se au în vedere următoarele reguli: 

    a) pentru trimestrul al II-lea se compară impozitul pe veniturile microîntreprinderilor datorat la sfârşitul trimestrului cu impozitul minim anual, prevăzut la art. 18 alin. (3), recalculat în mod corespunzător pentru perioada 1 mai-30 iunie 2009, prin împărţirea impozitului minim anual la 12 luni şi înmulţirea cu numărul de luni aferent perioadei respective; 

    b) pentru trimestrele al III-lea şi al IV-lea se compară impozitul pe veniturile microîntreprinderilor datorat la sfârşitul fiecărui trimestru cu impozitul minim anual, prevăzut la art. 18 alin. (3), recalculat în mod corespunzător pentru trimestrul respectiv, prin împărţirea impozitului minim anual la 12 luni şi înmulţirea cu numărul de luni aferent trimestrului respectiv.” 

   9. La articolul 141 alineatul (2), litera g) se modifică şi va avea următorul cuprins: 

    ”g) livrările de bunuri care au fost afectate unei activităţi scutite, în temeiul prezentului articol, dacă taxa aferentă bunurilor respective nu a fost dedusă, precum şi livrările de bunuri a căror achiziţie a făcut obiectul excluderii dreptului de deducere, conform art. 145 alin. (5) lit. b) şi art. 1451″. 

   10. După articolul 145 se introduce un nou articol, articolul 1451 “Limitări speciale ale dreptului de deducere”, cu următorul cuprins: 

    ”Limitări speciale ale dreptului de deducere 

    Art. 1451. – (1) În cazul vehiculelor rutiere motorizate care sunt destinate exclusiv pentru transportul rutier de persoane, cu o greutate maximă autorizată care să nu depăşească 3.500 kg şi care să nu aibă mai mult de 9 scaune de pasageri, incluzând şi scaunul şoferului, nu se deduce taxa pe valoarea adăugată aferentă achiziţiilor acestor vehicule şi nici taxa aferentă achiziţiilor de combustibil destinat utilizării pentru vehiculele care au aceleaşi caracteristici, aflate în proprietatea sau în folosinţa persoanei impozabile, cu excepţia vehiculelor care se înscriu în oricare dintre următoarele categorii: 

    a) vehiculele utilizate exclusiv pentru: intervenţie, reparaţii, pază şi protecţie, curierat, transport de personal la şi de la locul de desfăşurare a activităţii, precum şi vehiculele special adaptate pentru a fi utilizate drept care de reportaj, vehiculele utilizate de agenţi de vânzări şi de agenţi de recrutare a forţei de muncă; 

    b) vehiculele utilizate pentru transportul de persoane cu plată, inclusiv pentru activitatea de taxi; 

    c) vehiculele utilizate pentru prestarea de servicii cu plată, inclusiv pentru închirierea către alte persoane, instruirea de către şcolile de şoferi, transmiterea folosinţei în cadrul unui contract de leasing financiar sau operaţional; 

    d) vehiculele utilizate în scop comercial, respectiv în vederea revânzării. 

    (2) Prin achiziţie de vehicule, în sensul alin. (1), se înţelege cumpărarea unui vehicul din România, importul sau achiziţia intracomunitară a vehiculului. 

    (3) Prevederile alin. (1) şi (2) nu se aplică pentru avansurile care au fost achitate înainte de data de 1 mai 2009 pentru valoarea totală sau parţială a vehiculelor rutiere motorizate, dacă livrarea acestora intervine după data de 1 mai 2009 inclusiv. 

    (4) Prevederile prezentului articol se aplică până la data de 31 decembrie 2010 inclusiv. 

    (5) În cazul vehiculelor exceptate potrivit alin. (1) se vor aplica regulile generale de deducere stabilite la art. 145 şi art. 146-1471.” 

   11. La articolul 1561, după alineatul (6) se introduc două noi alineate, alineatele (61) şi (62), cu următorul cuprins: 

    ”(61) Prin excepţie de la prevederile alin. (2)-(6), pentru persoana impozabilă care utilizează trimestrul calendaristic ca perioadă fiscală şi care efectuează o achiziţie intracomunitară taxabilă în România, perioada fiscală devine luna calendaristică începând cu: 

    a) prima lună a unui trimestru calendaristic, dacă exigibilitatea taxei aferente achiziţiei intracomunitare intervine în această primă lună a respectivului trimestru; 

    b) a treia lună a trimestrului calendaristic, dacă exigibilitatea taxei aferente achiziţiei intracomunitare intervine în a doua lună a respectivului trimestru. Primele două luni ale trimestrului respectiv vor constitui o perioadă fiscală distinctă, pentru care persoana impozabilă va avea obligaţia depunerii unui decont de taxă conform art. 1562 alin. (1); 

    c) prima lună a trimestrului calendaristic următor, dacă exigibilitatea taxei aferente achiziţiei intracomunitare intervine în a treia lună a unui trimestru calendaristic. 

    (62) Persoana impozabilă care potrivit alin. (61) este obligată să îşi schimbe perioada fiscală trebuie să depună o declaraţie de menţiuni la organul fiscal competent, în termen de maximum 5 zile lucrătoare de la finele lunii în care intervine exigibilitatea achiziţiei intracomunitare care generează această obligaţie, şi va utiliza ca perioadă fiscală luna calendaristică, fără a avea posibilitatea de a reveni la utilizarea trimestrului calendaristic ca perioadă fiscală.” 

   12. La articolul 2441, după alineatul (7) se introduc cinci noi alineate, alineatele (8)-(12), cu următorul cuprins: 

    ”(8) Operatorii economici care intenţionează să comercializeze în sistem angro produse energetice prevăzute la art. 175 alin. (3) lit. a)-e) sunt obligaţi să se înregistreze la autoritatea fiscală teritorială conform procedurii şi cu îndeplinirea condiţiilor ce vor fi stabilite prin ordin al preşedintelui Agenţiei Naţionale de Administrare Fiscală. 

    (9) Operatorii economici care desfăşoară activitatea de comercializare în sistem angro de produse energetice prevăzute la art. 175 alin. (3) lit. a)-e) sunt obligaţi să îndeplinească procedura şi condiţiile stabilite prin ordinul preşedintelui Agenţiei Naţionale de Administrare Fiscală prevăzut la alin. (8), în termen de 90 de zile de la data publicării acestuia în Monitorul Oficial al României, Partea I. 

    (10) Nu intră sub incidenţa alin. (8) şi (9) antrepozitarii autorizaţi şi operatorii înregistraţi pentru produse energetice. 

    (11) Desfăşurarea activităţii de comercializare de către operatorii economici prevăzuţi la alin. (8), care nu îndeplinesc procedura şi condiţiile stabilite potrivit alin. (8), constituie contravenţie şi se sancţionează cu amendă de la 50.000 lei la 100.000 lei şi confiscarea sumelor rezultate din această vânzare. 

    (12) Desfăşurarea activităţii de comercializare de către operatorii economici prevăzuţi la alin. (9), care nu îndeplinesc procedura şi condiţiile stabilite potrivit alin. (8), după termenul stabilit la alin. (9), constituie contravenţie şi se sancţionează cu amendă de la 50.000 lei la 100.000 lei, confiscarea sumelor rezultate din această vânzare şi oprirea activităţii de comercializare a produselor accizabile pe o perioadă de 1-3 luni.” 

   Art. 33. – După articolul 219 din Ordonanţa Guvernului nr. 92/2003 privind Codul de procedură fiscală, republicată în Monitorul Oficial al României, Partea I, nr. 513 din 31 iulie 2007, cu modificările şi completările ulterioare, se introduce un nou articol, articolul 2191, cu următorul cuprins: 

   “ARTICOLUL 2191

Contravenţii în cazul declaraţiilor recapitulative 

 

 

    (1) Constituie contravenţie nedepunerea la termenele prevăzute de lege a declaraţiilor recapitulative reglementate la titlul VI din Legea nr. 571/2003, cu modificările şi completările ulterioare, sau depunerea de astfel de declaraţii cu sume incorecte ori incomplete. 

    (2) Fapta prevăzută la alin. (1) se sancţionează cu amendă de 2% din suma totală a achiziţiilor/livrărilor intracomunitare de bunuri nedeclarate sau, după caz, din diferenţele nedeclarate rezultate ca urmare a declaraţiilor incorecte ori incomplete. 

    (3) Nu se sancţionează contravenţional persoanele care corectează declaraţiile recapitulative până la împlinirea termenului legal de depunere a acestora. 

    (4) Nu se sancţionează contravenţional persoanele care, ulterior termenului legal de depunere, corectează declaraţiile ca urmare a unui fapt neimputabil persoanei impozabile. 

    (5) Amenda prevăzută la alin. (2) se reduce cu 50% în situaţia în care persoana impozabilă corectează declaraţia recapitulativă până la termenul legal de depunere a următoarei declaraţii recapitulative. 

    (6) Dispoziţiile art. 221 alin. (1) şi (5) se aplică în mod corespunzător.” 

   Art. 34. – (1) Prevederile art. 2191 din Ordonanţa Guvernului nr. 92/2003, republicată, cu modificările şi completările ulterioare, se aplică faptelor constatate după data intrării în vigoare a prezentei ordonanţe de urgenţă. 

   (2) În cazul declaraţiilor recapitulative cu termene de depunere anterioare intrării în vigoare a prezentei ordonanţe de urgenţă, dispoziţiile art. 12 alin. (2) din Ordonanţa Guvernului nr. 2/2001 privind regimul juridic al contravenţiilor, aprobată cu modificări şi completări prin Legea nr. 180/2002, cu modificările şi completările ulterioare, se aplică în mod corespunzător. 

   (3) Nu se sancţionează contravenţional persoanele care corectează, în termen de 30 de zile de la data intrării în vigoare a prezentei ordonanţe de urgenţă, declaraţiile recapitulative cu termene de depunere anterioare intrării în vigoare a prezentei ordonanţe de urgenţă. 

 

EB jelentés a román igazságszolgáltatásról

Az Európai Bizottság köztes jelentése a román igazságszolgáltatásról letölthető itt.

Magyarországi és Határontúli Magyar Római Jogászok V. Országos Találkozója

2009. febr. 20. péntek 10.00

Program:

10.00-10.10: Megnyitó: Dr. Király Miklós dékán

10.10-10.30: Dr. Bessenyő András egyetemi docens: Romanisztika és civilisztika

10.30-10.50: Dr. Nadja El-Beheiri tanszékvezető egyetemi docens: A római köztársaság alappillérei Theodor Mommsen elméletében

10.50-11.10: Dr. Pókecz Kovács Attila tanszékvezető egyetemi docens: Condictio ex paenitentia

1110-1130: Dr. Nótári Tamás egyetemi docens: Az ideális államférfi képe a Pro Sestióban

11.30-11.50: Dr. Jusztinger János adjunktus: A vételár megállapításának és szolgáltatásának jogkövetkezményei

11.50-12.10: Dr. Siklósi Iván tanársegéd: Custodia-felelősség és damnum iniuria datum a klasszikus római jogban

12.10-12.30: Dr. Sándor István egyetemi docens: Észrevételek a felelősségi alakzatokról a társasági jogban

Ebédszünet

13.00-13.20: Dr. Erdődy János tanársegéd: A döntéshozatal pillérei: rerum natura a római jogban — jogi tények a modern jogban

13.20-13.40: Dr. Boóc Ádám adjunktus: Észrevételek az arbiterről

13.40-14.00: Dr. Szűcs Magdolna egyetemi tanár: A jövőbeli örökség mint a kötelem tárgya a klasszikus és a posztklasszikus római jog szerint

14.00-14.20: Dr. Sáry Pál egyetemi docens: A Római Birodalom kereszténnyé válása a Codex Theodosianus tükrében

14.20-14.40: Dr. Kelemen Miklós adjunktus: Anasztasziosz császár kormányzati reformjai

Kávészünet

14.50-15.10: Dr. Szabó Béla egyetemi tanár: Magyar jogi közmondások ius commune-eredettel

15.10-15.30: Dr. Péter Orsolya egyetemi docens: Infirmitas sexus és az ügyvédi mesterség a XIX. század Olaszországában – Lídia Poet hírhedt esete

15.30-15.50: Dr. Benke József adjunktus: Újgörög pandektisztika?

15.50-16.10: Dr. Újvári Emese tanársegéd: A regressz-igények konkurenciája a kezesség és a dologi biztosítékok találkozásánál a római jogban és a BGB-ben

16.10-16.30: Dr. Szalma József egyetemi tanár: A polgári jogi és a büntetőjogi felelősség differenciálódása a XIX. és XX. századi doktrína és polgári jogi kódexek fényében

16.30: Zárszó: Dr. Földi András egyetemi tanár

Helyszín: ELTE ÁJK Kari Tanácsterem, 1053 Budapest, Egyetem tér 1-3.

Szervezi: MTA Gazdasági- és Jogtudományok Osztálya, ELTE Római Jogi Tanszék

„Mi ajánlottunk: tessék válogatni”

Interjú Veress Emőddel, az alkotmányt elemző elnöki bizottság tagjával

Új Magyar Szó, 2009. január 16

„A bizottság alternatívákat fogalmazott meg az alaptörvény módosítására. Az államfő, mint a jelentés megrendelője, nyilván hogy a saját érdekeinek megfelelően választott ezen alternatívák közül” – hárította el tegnap a lapunknak adott interjúban Veress Emőd azokat a vádakat, hogy az alkotmányt elemző cotroceni-i bizottság „elnöki megrendelésre” dolgozott.

A testület magyar tagja szerint a kisebbségi jogok bővítése terén egyszerű alkotmánymódosítással, új alaptörvény elfogadása nélkül is lehet előrelépéseket tenni.

Az alkotmányt elemző bizottság egyetlen magyar tagjaként hogyan reagál azokra a vádakra, hogy a testület tulajdonképpen egy „elnöki alkotmány” alapjainak kidolgozására kapott megbízást?

– Itt nincs szó arról, hogy alkotmánymódosító tervezetet, vagyis szövegszerű javaslatot készített volna el a bizottság. Mi egyszerűen arra kaptunk felkérést, hogy kritikus szemmel vizsgáljuk meg az alkotmány szövegét, és azonosítsuk be azokat a részeket, amelyek majdan felülvizsgálásra szorulnak, valamint próbáljunk meg a változtatás irányaira javaslatokat tenni. És ezek a javaslatok lehetőleg a megoldások minél szélesebb tárházát fogják át.Legyenek benne alternatív javaslatok, hogy az igazi alkotmányozó hatalomban, vagyis a parlamentben, a népszavazáson legyen lehetőség válogatni. Mivel alternatív változatok is vannak a jelentésben, az államfő, mint a jelentés megrendelője, nyilván hogy a saját érdekeinek megfelelően ezen alternatívák közül választott. El is mondta, hogy ő a félelnöki, szemiprezidenciális rendszert óhajtja. A jelentésben benne van a parlamentáris rendszer is, benne vannak az a parlamentáris rendszert támogató érvek is, de felhasználható más, radikális alkotmányreform előkészítésére is, de hát nem ez volt az elnöki opció a lehetséges változatok közül.

A bizottság négy felkért tagja „menet közben” kilépett, akadt olyan jogász (Manuel Guţan), aki éppen arra hivatkozott: a testület az elnök szája íze szerint alakítja az alkotmány módosítására vonatkozó ajánlásait…

– Nem tudom, hogy milyen indokokkal történtek kilépések a bizottságból, nem is foglalkoztam vele. Ez a bizottság szakértői testületként működött, egyesek személyes indokok, sértődések, politikai kötődések szerint visszavonultak.

Elhangzottak olyan kijelentések is, hogy a bizottság létrehozása fölöslegesen kidobott közpénz volt. Hogy érzi, fölöslegesen dolgozott?

– Egyrészt ez nem fizetett megbízás volt, hanem csak eleget tettem a felkérésnek, másrészt a jelentésnek egyetlenegy célja van az én szempontomból, éspedig az, hogy az alkotmány módosításának szükségességére felhívjam a figyelmet. Ezt a célt elérte, elég a sajtó, a jogász társadalom, a civil szervezetek reakcióit figyelni.

Az államfő véleménnyilvánítása után máris elhangzott, hogy Traian Băsescu túlzott hatalmat akar…

– Az államelnöki tisztséggel szembeni reakciók teljesen érthetőek, mert tulajdonképpen a Ceauşescu-féle államelnöki tisztséggel szembeni viszonyulásról van szó. Két szempontból is: a közvélemény ragaszkodik az államfő közvetlen megválasztásához, mert erre a rendszerváltás előtt nem volt lehetőség, és ezzel hatalmas legitimitást ad az államfőnek. Ugyanakkor „gyenge” államfői pozíciót akar, mert 1989 előtt ez a tisztség erős, diktatórikus hatalmat jelképezett. A sokat tárgyalt parlament-feloszlatási jog nem olyan rendkívüli dolog, sőt. Európai parlamentáris rendszerekben az államfőnek sokkal erőteljesebb parlament-feloszlatási joga van, mint a jelenlegi román rendszerben. Franciaországban nyilvánvalóan ez a helyet, de az osztrák vagy az olasz alaptörvény is nagyon nagy szabadságot ad az államfőnek a törvényhozás felosztására. A félelnöki rendszerre vonatkozó javaslat a jelentésben ezeknél mérsékeltebb, mert szankciót is tartalmaz arra az esetre, ha az államfő visszaélne parlament-feloszlatási jogával. Ha az államfő mandátuma alatt másodszor is fel akarja oszlatni a parlamentet, akkor az államfői mandátuma automatikusan megszűnik, és az elnökválasztásokat is ki kell írni. A feloszlatás problémáját majd a politikai pártok közötti egyezségek rendezni fogják, kétharmados többséget kell kialakítani az alkotmánymódosító törvény mellett.

Lát-e esélyt arra, hogy a következő alkotmányból kikerüljön az a paragrafus, amely rögzíti, hogy Románia nemzetállam?

– A nemzetállam fogalmával az a gond, hogy az alkotmány a saját szövegét ebben a tekintetben megváltoztathatatlannak tekinti, az alkotmányt módosító hatalom számára pedig ez a korlát él. Majd, ha új alkotmány elfogadására kerül sor, akkor merül fel mint jogi lehetőség a nemzetállam felülvizsgálata. A jelentés a kisebbségi jogok területén is tartalmaz néhány javaslatot, a kisebbségi jogok bővítése és alkotmányos védelme terén egyszerű alkotmánymódosítással, új alkotmány elfogadása nélkül is lehet előrelépéseket tenni. Például a francia alkotmány legutolsó módosításai között szerepel a regionális nyelvek elismerése, és ezt a jelentés, mint pozitív elemet tartja számon, így talán a kisebbségi nyelvek Romániában új alkotmányos státust kaphatnak.

A bizottság ajánlást fogalmazott meg az ország új közigazgatási felosztásáról. Eszerint az új régiók, megyék megrajzolásakor a nemzeti kisebbségek érdekeit is figyelembe kell venni. Öntől származik a javaslat?

– Nem szeretném lebontani, hogy ki mit javasolt, néhány javaslat értelmi szerzőjét könnyen lehet azonosítni. Ami fontos, hogy az államszervezet átalakítására és a kisebbségre vonatkozó javaslataim jelentős része a bizottságban meghallgatásra talált, és legalább alternatív megoldásként bekerültek a jelentésbe, ha mindegyiket nem is támogatta a bizottság, mint egyetlen lehetséges megoldást. A politikai pártok közötti egyeztetések sokkal nehezebben fognak menni.

Munkája során konzultált az RMDSZ-szel is?

– A felkérések szakemberek részére szóltak, a politikai pártok, szervezetek a következő fázisban, a konkrét alkotmánymódosító tervezetek kidolgozásában játszanak szerepet. Szakértőkkel konzultáltunk. Én egyetemi oktatóként és gyakorló jogászként, ügyvédként vettem részt a bizottság munkájában, próbáltam a sajátos romániai magyar, de egyúttal az általános érdeket is képviselni. Kisebbségi jogok mellett a hatékony, demokratikus, decentralizált, joghoz kötötten működő, állampolgárbarát és vállalkozóbarát államra is szükségünk van.

A jelentés szövege elérhető itt.

 

 

 

Néhány kiegészítés és kommentár az interjúhoz:

• A jelentés nyilvánvalóan “elnöki megrendelésre” készült, de a megrendelés nem vonatkozott tartalmi kérdésekre, nem voltak előzetesen rögzített irányok. A bizottságban nagyon sok koncepció ütközött egymással, ennek eredménye a több szempontból eklektikus jelentés. Amelyben vannak vitatható és vitatandó részek, de egyértelműen pozitív változási javaslatok is.
• Amíg jelentős értelmiségi-szakmai-politikai körökben a “gyenge” államfői tisztség számít célnak vagy elvárásnak, a közvéleméykutatások makacsul ugyanazt az eredményt hozzák: a közvélemény az erős, akár diktatórikus elnöki tisztséget tartja kívánatosnak (lásd az orosz modellt Putyin elnöksége idején).
• Nem látok alkotmánymódosítási kényszert, olyan helyzetet, amely gyors alkotmánymódosítást tenne szükségessé. Rövid távon a most sokat vitatott négy törvénykönyv, közöttük a Polgári törvénykönyv vagy a Polgári perrendtartás elfogadása fontosabb, mint az alkotmányreform, hiszen a 2oo3-as alkotmánymódosítás során az integráció szempontjából alapvető fontosságú szövegek már megjelentek az alaptörvényben. Az újabb módosítási lépéseket széles társadalmi vitát követően, a politikai pártok kompromisszumával lehet megvalósítani. A jelentés ennek a folyamatnak a kezdetét jelzi. Ebben látom a jelentés szerepét, lényegét.
• Biztosan érdemes a romániai magyar jogász szervezetek keretei között is megvitatni a jelentést. 

Visszavonta a kormány a törvénykönyv-tervezeteket

A kormány visszavonta a Parlamentből az új Polgári törvénykönyv, Polgári eljárási törvénykönyv, Büntető törvénykönyv és Büntető eljárási törvénykönyv tervezeteket. A törvénykönyveket további konzultációk után tervezik újra benyújtani.

Cartesio ügy (C-210/06): az ítélet

 

A közösségi jog jelen állapotában az EK 43. és EK 48. cikket úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem összeegyeztethetetlen az a tagállami szabályozás, amely megakadályozza az e tagállam belső joga szerint létrejött társaságot abban, hogy székhelyét úgy helyezze át másik tagállamba, hogy eközben megtartja azon tagállambeli honosságát, amelynek szabályozása alapján létrehozták.

Következésképpen: Magyarország (vagy bármely más tagállam - a jogesetben konkrétan Magyarországról van szó) megakadályozhatja a belső joga szerint létrejött társaságot abban, hogy székhelyét másik tagállamba helyezze át, ha az meg kívánja tartani magyar jogi személyiségét.

Kivonat az ítéletből

“… Negyedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy úgy kell‑e értelmezni az EK 43. és EK 48. cikket, hogy azokkal összeegyeztethetetlen az a tagállami szabályozás, amely megakadályozza az e tagállam belső joga szerint létrejött társaságot abban, hogy székhelyét úgy helyezze át másik tagállamba, hogy eközben megtartja azon tagállambeli honosságát, amelynek szabályozása alapján létrehozták.

Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből kiderül, hogy a Cartesio – a magyar jog szerint létrejött, létrehozásakor Magyarországon székhellyel rendelkező társaság– székhelyét Olaszországba helyezte át, azonban meg kívánja tartani a magyar jog szerinti társasági minőségét.

A cégtörvény szerint a cég székhelye a központi ügyintézés helye. A kérdést előterjesztő bíróság előadja, hogy a Cartesio székhelye megváltoztatásának cégnyilvántartásba történő bejegyzése iránti kérelmet a cégbíróság azért utasította el, mert a magyar jog szerint a Magyarországon létrehozott társaság nem helyezheti át az említett törvényben szereplő meghatározásnak megfelelő székhelyét úgy, hogy a társaság személyes joga továbbra is a magyar jog maradjon. Az ilyen áthelyezéshez először a társaságnak meg kell szűnnie, majd újra kell alakulnia annak a tagállamnak a joga szerint, amelynek területére új székhelyét kívánja telepíteni. E tekintetben a Bíróság a fent hivatkozott Daily Mail and General Trust ügyben hozott ítélet 19. pontjában emlékeztetett arra, hogy a valamely nemzeti jog szerint létrehozott társaság kizárólag azon nemzeti jog alapján létezik, amely szabályozza annak létrehozását és működését. Ugyanezen ítélet 20. pontjában a Bíróság rámutatott, hogy a tagállamok jogrendszerei jelentősen eltérnek, mind a társaság létrehozásakor az államterülettel való kapcsolat igényét, mind pedig annak lehetőségét illetően, hogy az ilyen jogi szabályozás alapján létrehozott társaság e kapcsolódását később megváltoztassa. Egyes jogszabályok megkövetelik, hogy ne csupán a létesítő okiratban megjelölt székhely, hanem a tényleges székhely – vagyis a központi ügyintézés helye is – az adott tagállam területén legyen, oly módon, hogy a központi ügyintézés helyének e területen kívül helyezése a társaság megszűnését eredményezi, mindazon következményekkel együtt, amelyeket az ilyen megszűnés a társasági jog szerint maga után von. Más szabályozások elismerik a társaságok azon jogát, hogy központi ügyintézésük helyét külföldre helyezzék át, de ezek közül néhány e jogot bizonyos korlátozásoknak veti alá, és az áthelyezés jogkövetkezményei tagállamonként eltérőek. A Bíróság egyébként ugyanezen ítélet 21. pontjában jelezte, hogy az EGK‑Szerződés tekintetbe vette a nemzeti jogszabályok eltéréseit. Az EGK‑Szerződés azáltal, hogy 58. cikkében (később az EK‑Szerződés 58. cikke, jelenleg EK 48. cikk) meghatározta azon társaságok körét, amelyek élhetnek a letelepedési joggal, a kapcsolóelv szempontjából azonos szintre helyezte a társaság létesítő okiratban megjelölt székhelyét, központi ügyintézése helyét és fő telephelyét.

A C‑208/00. sz. Überseering‑ügyben 2002. november 5‑én hozott ítéletében (EBHT 2002., I‑9919. o. 70. pont) a Bíróság a fenti megállapításokat megerősítve azt a következtetést vonta le, hogy a valamely tagállam jogszabályainak megfelelően létrejött társaság azon lehetőségéről, hogy – a létesítő okiratban megjelölt vagy tényleges – székhelyét más tagállamba helyezze át úgy, hogy közben ne veszítse el a létrehozás szerinti tagállam jogrendszere által biztosított jogi személyiséget, és adott esetben ezen áthelyezés módjáról az a nemzeti jog rendelkezik, amelynek megfelelően a társaságot létrehozták. A Bíróság ez alapján azt mondta ki, hogy a tagállamnak lehetősége van arra, hogy korlátozásokat állapítson meg a jogszabályai szerint létrehozott társaság tényleges székhelyének külföldre történő olyan áthelyezésének feltételeként, amelynek során e társaság megőrzi az e tagállam joga szerinti jogi személyiségét.

Emellett hangsúlyozni kell, hogy a Bíróság ugyanerre a következtetésre jutott az EGK‑Szerződés 58. cikkének szövege alapján is. Az EGK‑Szerződés ugyanis azáltal, hogy meghatározta azon társaságok körét, amelyek élhetnek a letelepedési joggal, úgy tekintette a tagállamok jogszabályai közötti – mind az e jogszabályok alá tartozó társaságokkal szemben megkövetelt kapcsolódásra, mind pedig a létesítő okiratban megjelölt vagy tényleges székhely áthelyezésének lehetőségére és adott esetben ezen áthelyezés módjára vonatkozó – eltérést, mint a letelepedési jogra vonatkozó szabályok által meg nem oldott probléma, amelyet azonban a mindeddig befejezetlen jogalkotási és egyezmény‑kidolgozási munkálatok során rendezni kell (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Daily Mail and General Trust ügyben hozott ítélet 21. és 23. pontját, valamint a fent hivatkozott Überseering‑ügyben hozott ítélet 69. pontját).

Ebből következően az EK 48. cikkel összhangban, mivel a közösségi jog nem határozza meg egységesen azon társaságok körét, amelyek az adott társaságra alkalmazandó nemzeti jogot kijelölő egységes kapcsolóelv alapján élhetnének a letelepedés jogával, az a kérdés, hogy az EK 43. cikk vonatkozik‑e az e cikkben szereplő alapszabadságra hivatkozó társaságra – hasonlóan ahhoz a kérdéshez, hogy valamely természetes személy az egyik tagállam állampolgárának minősül‑e, aki e címen élhet e joggal – olyan előzetes kérdés, amelyre a közösségi jog jelenlegi állapotában kizárólag az alkalmazandó nemzeti jog adhat választ. Csak akkor merül fel tehat a kérdés, hogy fennáll‑e a társaság letelepedési szabadságának az EK 43. cikk szerinti korlátozása, ha megállapítást nyert, hogy e társaság az EK 48. cikkben szereplő feltételekre tekintettel ténylegesen élhet a letelepedés szabadságával.

A tagállam tehát meghatározhatja, hogy milyen kapcsolat szükséges ahhoz, hogy a társaságot a nemzeti joga alapján létrejöttnek lehessen tekinteni, és ennek alapján a társaságot megillesse‑e a letelepedési jog, valamint azt is, hogy milyen kapcsolat szükséges e minőség későbbi fenntartásához. E lehetőség magában foglalja azt is, hogy e tagállam ne engedje meg a nemzeti joga hatálya alá tartozó társaságnak, hogy megtartsa e minőségét akkor, ha más tagállamban kíván újraszerveződni a székhelyének a másik tagállamba történő áthelyezésével, megszakítva ezzel a létrehozás szerinti tagállam nemzeti jogában előírt kapcsolatot.

Mindazonáltal meg kell különböztetni az egyik tagállamban létrejött társaság székhelyének a másik tagállamba a személyes jog megváltoztatása nélkül történő áthelyezésének esetét attól az esettől, amikor a társaság székhelyének egyik tagállamból a másikba történő áthelyezésére az alkalmazandó nemzeti jog megváltozása mellett kerül sor, mivel a társaság azon tagállam joga szerinti társasági formába alakul át, amelybe székhelyét áthelyezte.

Ez utóbbi esetben ugyanis a jelen ítélet 110. pontjában említett lehetőség – amely korántsem jelent a társaságok létrehozására és megszüntetésére vonatkozó nemzeti szabályozásnak az EK‑Szerződés letelepedés szabadságára vonatkozó szabályai alóli bármiféle mentességét – főszabály szerint nem igazolhatja, hogy a létrehozás szerinti tagállam a társaság megszűnését és végelszámolását megkövetelve megakadályozza, hogy a társaság a másik tagállam joga szerinti társasággá alakuljon át, amennyiben annak joga ezt lehetővé teszi.

Az ilyen társaság előzetes megszűnés és végelszámolás nélküli, a letelepedésre kiválasztott tagállam nemzeti joga szerinti társasággá történő tényleges átalakulásának ilyen akadálya az érintett társaság letelepedési szabadsága korlátozásának minősülne, kivéve ha azt az EK 43. cikk szerinti nyomós közérdek igazolja (lásd ebben az értelemben többek között a fent hivatkozott CaixaBank France ügyben hozott ítélet 11. és 17. pontját).

Emellett meg kell állapítani, hogy a fent hivatkozott Daily Mail and General Trust ügyben és az Überseering‑ügyben hozott ítéletek óta az EK 44. cikk (2) bekezdésének g) pontjában és az EK 293. cikkben előírt, a társasági jogra vonatkozó jogalkotási és egyezmény‑kidolgozási munkálatok a mai napig még nem kezelték a nemzeti szabályozások közötti, ezen ítéletekben feltárt eltéréseket, így azokat nem számolták fel.

A Bizottság mindazonáltal azt állítja, hogy az erre vonatkozó közösségi szabályozás – a Bíróság által a fent hivatkozott Daily Mail and General Trust ügyben hozott ítélet 23. pontjában megállapított – hiányát pótolták a székhely másik tagállamba történő áthelyezésére vonatkozó közösségi szabályok, amelyeket olyan rendeletek tartalmaznak, mint az európai gazdasági egyesülésről, illetve az európai részvénytársaság statútumáról szóló 2137/85 és 2157/2001 rendeletek vagy az európai szövetkezet (SCE) statútumáról szóló, 2003. július 22‑i 1435/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 207., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 280. o.), valamint az ezek alapján elfogadott magyar jogi szabályozás.

A Bizottság szerint e szabályokat mutatis mutandis lehetne – sőt kellene – alkalmazni a valamely tagállam nemzeti joga alapján létrejött társaság székhelyének külföldre történő tényleges áthelyezésére.

E tekintetben meg kell állapítani, hogy noha ezek az EK 308. cikk alapján elfogadott rendeletek valóban tartalmaznak olyan rendelkezést, amely lehetővé teszi az e rendeletben meghatározott új jogalanyok számára, hogy az eredeti jogi személy megszüntetése és új jogi személy létrehozása nélkül másik tagállamba helyezzék át a létesítő okiratban megjelölt székhelyüket, és ezáltal – mivel e két székhelynek ugyanazon tagállamban kell elhelyezkednie – tényleges székhelyüket is, mindazonáltal az ilyen áthelyezés szükségszerűen az azt végző jogalanyra alkalmazandó nemzeti jog megváltozásával jár együtt. Ez következik például az európai részvénytársaság vonatkozásában a 2157/2001 rendelet 7–9. cikke (1) bekezdése c) pontjának ii. alpontjából. Márpedig az alapügyben a Cartesio kizárólag tényleges székhelyét kívánja Magyarországról Olaszországba áthelyezni úgy, hogy megőrizze személyes jogaként a magyar jogot, tehát a rá alkalmazandó nemzeti jog megváltozása nélkül. Ebből következően, még ha feltételezzük is, hogy a Bizottság által hivatkozott közösségi szabályozást kell alkalmazni az egyik tagállam nemzeti jogának hatálya alá tartozó társaság székhelyének külföldre történő áthelyezésére, e szabályozás megfelelő alkalmazása akkor sem vezethet a remélt eredményre az alapügyben felmerülthöz hasonló esetben.

Ami pedig a fent hivatkozott SEVIC Systems ügyben hozott ítéletnek a fent hivatkozott Daily Mail and General Trust ügyben és az Überseering‑ügyben hozott ítéletekben lefektetett elvre gyakorolt hatását illeti, meg kell állapítani, hogy ezen ítéletek nem ugyanazon problémára vonatkoznak, így nem állítható, hogy a SEVIC Systems ügyben hozott ítélet a másik két ítélet tartalmát pontosítaná. A fent hivatkozott SEVIC Systems ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló eljárás ugyanis a valamely tagállamban létrehozott társaság által más tagállamban – határokon átnyúló egyesülés útján – történő letelepedésének elismerésére vonatkozott, amely alapvetően eltér a fent hivatkozott Daily Mail and General Trust ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló eljárásokban érintett helyzettől. Így a fent hivatkozott SEVIC Systems ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló eljárásban felmerült helyzet a Bíróság más ítéleteinek alapjául szolgáló helyzetekhez hasonlítható (lásd a C‑212/97. sz. Centros‑ügyben 1999. március 9‑én hozott ítéletet [EBHT 1999., I‑1459. o.], a fent hivatkozott Überseering‑ügyben hozott ítéletet, valamint a C‑167/01. sz. Inspire Art ügyben 2003. szeptember 30‑án hozott ítéletet [EBHT 2003., I‑10155. o.]).

Márpedig ilyen helyzetekben az előzetes kérdés nem az, amely a jelen ítélet 109. pontjában szerepel, vagyis hogy a társaságot azon tagállam személyes joga alá tartozónak kell‑e tekinteni, amelynek joga alapján létrejött, hanem az, hogy más tagállamban történő letelepedése során e társaságnak, amely egyértelműen valamely tagállam nemzeti jogának hatálya alá tartozik, korlátozzák‑e a letelepedés szabadságát.  A fentiekre tekintettel a … kérdésre azt a választ kell adni, hogy a közösségi jog jelen állapotában az EK 43. és EK 48. cikket úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem összeegyeztethetetlen az a tagállami szabályozás, amely megakadályozza az e tagállam belső joga szerint létrejött társaságot abban, hogy székhelyét úgy helyezze át másik tagállamba, hogy eközben megtartja azon tagállambeli honosságát, amelynek szabályozása alapján létrehozták.”

Az ítélet teljes szövegét lásd itt.

Alkotmánymódosítás: egyelőre csak jelentésben

Új Magyar Szó (www.maszol.ro)

„Ha megszületik a parlamenti pártok között a konszenzus, már nem olyan nehéz az alkotmány módosítása” – mondta lapunknak Veress Emõd jogászprofesszor. Az államfõ által kezdeményezett és júniusban megalakult alkotmányfelügyelõ szakbizottság tagját annak kapcsán kérdeztük, hogy Traian Băsescu elnök tegnap azt mondta, a 2003-as alkotmánymódosítást nem nehéz megismételni.

Veress az ÚMSZ-nek elmondta, a Băsescu által kezdeményezett bizottság már elkészítette a jelentést arról, hogy a jelenlegi alaptörvényben miket lehetne felülvizsgálni, és alternatívákat kínálnak a módosításra. A jogászprofesszor hangsúlyozta, nem a bizottság feladata, hanem a parlamenti pártoké, hogy a jelentést konkretizálják, megtárgyalják és normaszöveggé alakítsák, majd annak elfogadása után népszavazásra bocsássák.A dokumentumot valószínűleg a jövő év elején hozzák nyilvánosságra, erről az államfő dönt, mondta Veress, hozzátéve, addig konkrétumokról nem nyilatkozhat.

Traian Băsescu elnök a tegnap az Alkotmánybíróságon rendezett évfordulós ünnepségen azt mondta, a 2003-as alkotmánymódosítás természetes volt, és nem úgy kell tekinteni, mint egy elszigetelt és az elkövetkező időszakban nehezen megismételhető esetet.

Az államfő szerint az alkotmánymódosítás annál is inkább szükséges, mivel az európai uniós csatlakozás új politikai, szociális, gazdasági és jogi igényeket támasztott a román társadalommal szemben. Băsescu rámutatott, hogy az alkotmánymódosítás bonyolult folyamat, hosszas elemzést igényel, továbbá vitákat és tárgyalásokat.

Az elnök reményét fejezte ki, hogy az alkotmánybírák továbbra is őrködni fognak az alkotmány sérthetetlensége felett, és biztosítani fogják a hatalmi ágak egyensúlyát, „függetlenül a végrehajtó vagy a törvényhozó hatalom politikai színétől, amely négyévente változik”. „Alkotmányos jogaim alapján biztosítom önöket, hogy figyelni fogok az alkotmány tiszteletben tartására” – jelentette ki Traian Băsescu.

Miért idegesít?

Miért rossz a szekus dossziék körül zajló sajtócsata és politikai vihar, amely felkavarja a közéletet? Tíz tény, amely végett a dossziék körül folyó összes esemény végtelenül idegesítő.

1. Mert megkésett.
2. Mert a rendszerváltást követően a dossziék egy részét megsemmisítették.
3. Mert a CNSAS még mindig nincs az összes megmaradt dosszié és kartoték birtokában.
4. Mert a manipuláló szándék kézzel fogható és tapintható: összemossák a megfigyelő és megfigyelt, a besúgó és a besúgott közötti határt.
5. Mert a CNSAS-ból gondosan szelektált információk szivárognak.
6. Mert a CNSAS erkölcsileg felment olyan személyeket, akik nyilvánvalóan a volt Szekuritáté közreműködői, fizetett besúgói vagy tisztjei voltak.
7. Mert a dossziék a politikai és gazdasági zsarolás eszközei.
8. Mert az ember őszinte híve lesz az összeesküvés elméleteknek: ezeket a dossziékat, nyilvánosságra hozatalukat sötét szándékok mozgatják.
9. Mert a zajló események nem az erkölcsileg tisztuló szellem vagy társadalom kínlódásai és vonaglásai.
10. Mert éppen ezért nem hoz semmi semmilyen megtisztulást.

A szekus dossziék sötét ügye örökre sötét is marad.

A perlési politizálás

Az utóbbi években olyan események zajlottak le, amelyek aktuálissá tették Romániában is a következő kérdést: kriminalizálható-e a politikai felelősség? A válasz nem egyértelmű, de a tény igen: a politikai felelősséget Romániában igenis kriminalizálják. Politikai küzdelmekbe bevonják az igazságszolgáltatást, a politikusok tudatosan (tudományosan?) használják a perlési politizálás lehetőségeit. Sárközy Tamás például “médiamarketing büntetőjogról” beszél.

Ez messze nem egyedi, Európában például Olaszországban gyakori ez a jelenség (szintén Sárközyre hivatkozom: az elmúlt húsz évben nem volt olyan olasz miniszterelnök, aki ellen ne indult volna büntetőeljárás).

Önmagában nem is baj a perlési politizálás romániai megjelenése, ha bizonyos feltételek érvényesülnek:

- az ügyészség nyomozati függetlenesége

- az igazságszolgáltatás függetlensége

- ezzel szoros összefüggésben az egyedi ügyben döntő bíró függetlensége

A gond az, hogy Romániában szép esély van arra, hogy ebből legalább az egyik teljesen hiányozzon.

A fenti jogi feltételek mentén meg lehet erkölcsi és politikai követelményeket is fogalmazni:

- az elmarasztaló ítélet a politikai tisztulásához vezessen

- a felmentő ítélet a politika stabilizálódásához vezessen

- a felmentő ítélet a feljelentő/sugalmazó/rágalmazó esetében minimálisan politikai vereséget, maximálisan politikai és jogi felelősséget jelentsen

 A gond itt az, hogy Romániában szép esély van arra, hogy ebből mindhárom teljesen hiányozzon. A perlési politizálás elérte Romániát, olyan államot, ahol a perlési politizálás jogi és erkölcsi feltételei hiányoznak. Kapcsoljuk be a televíziót, és nézzük a híradót: folynak a demokrácia politikai perei.

Polgári eljárási törvénykönyv

Novermber 19-i ülésén a kormány elfogadta a Polgári eljárási törvénykönyv tervezetét. Így az új Pe. tervezete megkezdte parlamenti útját – nyilván, a törvényhozó már csak a választások után tud érdemben foglalkozni a törvénykönyvvel.